Alfonz vokálozik! :o) >>

Elérkezik minden zenekar életében, egy olyan pillanat mikor szinte mindent egy lapra tesz fel, egy nagy koncert, egy nagy durranás és onnan majd meglátjuk merre tovább. és reménykedünk, hogy a nagy koncerten ott lesz egy nagy producer, egy nagy kiadótól és így tovább, ami csak a nagyon szerencséseknek sikerül, akik jó helyen vannak jó időben.
Ott van a másik oldal is, amikor lépésről lépésre haladnak a zenekarok, egyik cél után jön a másik, és csinálják, nem adják fel, majd hosszú-hosszú idő után látszik a gyümölcsöző végeredmény. Mi csak a végeredményt látjuk, a mögötte húzódó hatalmas nagy befektetést nem.

Így lett ez a Részletkérdés életében is, amikor tavaly ősszel elhatároztuk, hogy megszeretnénk, ajándékozni a világot egy olyan lemezzel, ami nem csak zeneileg próbál ott lenni a toppon, hanem maga az üzenet is erős, lényegre törő. Az idő közeledtével egyre feszültebbé váltunk, türelmetlenek, és hasonló emberi dolgok jöttek a felszínre, amire számítani is lehetett. Hisz mindenki próbálta oda tenni magát 100%-an, de valahogy a másik nem úgy látta :)

Próbáltunk és próbáltunk, -persze hetente csak egyszer- írtuk szeptember óta a nótákat, mi illik ebbe a számba, mi nem, és e körül forogtak a gondolataink. Majd az idő teltével, ami már csak 1 pillanat, eljött a nagy nap, ami mindanyuinkat próbára tett, idegileg, :) zeneileg.

A Zafír Stúdió, ahol a felvételek zajlottak nem messze Budapesttől, Solymár szívében található, gyönyörű kilátással a környező hegyekre, ami számomra mindig felüdülés volt, amikor kiszöktem egy-egy pillanatra a felvétel munkája alatt.

Az első napok feszülten teltek. Edem a zseniális dobos, a friss házas (sajnálom lányok), kezdte a felvételeket, két és félnapig üveg ablakon keresztül láttuk, főleg hétfőn, amikor beült és tíz órát egy huzamba végig játszott, neki is voltak olyan pillanatai, mint nekem is -Alfonz :) - amikor a sírás kerülgette kis idegösszeomlással meg fűszerezve. Amíg Edem dolgozott mi addig kinn napoztunk illetve gyakoroltunk a legjobb barátunkkal, a Metronómmal.

Szóval terveink szerint két nap alatt ment volna fel a dob, basszus páros amiből dob, billentyű, basszus párosítás került fel négy nap alatt. Sürgetett az idő, de akárhogy is próbáltunk beleadni, anyait, apait, nem ment. Azért meg kell említenem, hogy a humor is jelen volt, mint ízesítőszere a nagy betűs életnek. Marci segítő készsége az első naptól az utolsóig tízes skálán tízet kapott. Ott ült a hangmérnök úr mellett (Terecskei Pál, Folk Iván) és támogatott minket lelkileg, javítgatta a hibáinkat, azzal kicsit komoly, de szeretet teljes szavával.

Már szerda volt és a basszust kellett volna felvenni, de még mindig a dobbal foglalkoztunk, majd nagy bánatomra a billentyűt kellett felvenni előbb, így amíg Edem pihent addig Marci dolgozott, engem meg szétvetett az ideg hogy mégis mikor fogok én jönni!!!!!

Ahogy a szerda jött, úgy el is ment, jött a csütörtök, a dobos kollega mára befejezte a munkáját, a fizuját sajnos nem tudta felvenni különböző okok miatt J A billentyűnek a mai napra 1 nótája maradt és jött a basszus fél tíztől fél tízig (minden tiszteletem a Palié hogy végig csinálta, ott ült mellettem és a többiek mellett is), de azért pihentünk is 1 órácskát.
Véleményem szerint a basszus lehetne jobb is, de amikor megnyomják a REC gombot és azt mondják, hogy még egyszer olyankor az ember picit ideges lesz. A délutánra a hangulat oldódott, főleg részemről, mert az agyam szét volt esve és amúgy is ki kellett engedni valahogy a gőzt :) Ezer köszönet a barátaimnak hogy ott voltak és fogták a kezem mint egy dedósnak és bíztattak, ami tényleg jól esett :) Istennek hála, aki erőd adott nekem meg a Palinak az nap este a basszust be is fejeztük.

Pénteken pedig a két gitáros kollega kezdte meg munkáját, Áron és Greg. Először a nóták ritmus részét vették fel, majd mikor elfáradt az Áron, következett Greg. Nagyon jól bírták a strapát, ők nem pisiltek vért, mint én. Az erősítő, amin játszottak, Kitty, (és ami az Iváné) örök emlék marad mindanyuink számára. A nap lassan nyugovóra tért és Greg is elfáradt, az napra a két kollega remekül teljesített. Még ott volt egy kis idő amíg nem jön az éj sötét hold sugara, addig Tibié volt a főszerep a mikrofon mögött. Sikerült is két nótát fölénekelnie. Majd mindannyian hazamentünk aludni.

Szombat, ugyanúgy ahogy a pénteken is, a gitárosok kezdtek, szinte ugyan olyan volt mint a péntek, sőt teljesen ugyan olyan volt, ezért nem is írok többet erről a napról. Vasárnap és Hétfőn nem dolgoztunk, inkább pihentünk.

Kedd lett a következő nap, az is ugyan olyan volt, mint a péntek meg a szombat, de valahogy a feltámadás öröme járta át a szívünket, az enyémet nem nagyon mert még felvétel hatása alatt voltam. Ekkor Áron befejezte a munkáját, meg volt a ritmus szekció, a solók, a sípolások, a gyors riffek, a gerjesztések, tökéletes lett minden, legalábbis szerintem, meg majd a kritikusok úgy is elmondják, hogy milyen lett a lemez :) A délután Greg következett, és Tibi, picit döcögősen ment minden mivel már nagyon fáradtak voltak, de testüket megfeszítve erejüket teljesen bedobva, indultak neki a felvételnek. Sikerült is, habár az előadók véleménye szerint, lehetett volna jobb is. Komolyan mondom, az estére hullák lettünk, És tényleg nehéz volt. Az éneket Tibi tudja elmondani a legjobban, de ő most nincs itt, ezért hadd mondjam én. Kollegám, az éneklés technikáját nem tanulta sehol, de amit nyújtott, le a kalappal előtte.
Testét, lelkét bedobva lenyűgözte az üveg ablak mögött állókat. Főleg amikor, a kezével mutogatta, hogy melyik hang, milyen magasan van, mint egy videó klip. :) Szerda, igazándiból a keddet és a szerdát nem terveztük bele a stúdiós napok közé, inkább amolyan "munka után édes a pihenés" napnak terveztük. De már elkezdtük és be is fejezzük.
Ezt a napot Edem bonyolította le, a vokált és a vonós szekciót is. Ahhoz képest, hogy dobos, remekül megértették egymást a zenészek. Szóval ezek a részek is lementek. Írnék róla többet ha ott lettem volna, de a suliban ott kellett lennem, szóval nem tudok többet írni. Talán még annyit, hogy a Tibi hozta a maga vicces, jópofa frontember stílusát, ami egyedivé teszi a Részletkérdést. A délután ő volt a főszerepben, illetve a főhős, aki a végén majdnem meghal, de túléli a nagy kalandot. Ez a nap ilyen volt Tibi számára. Legalábbis azt hiszem. De majd kijavítja, ha mégsem.

Mikor meghallgattuk a nyersanyagot, csak mosolyogtunk és megéreztük annak az ízét, hogy: Végre. megvan. a srácoknak, a barátainknak. Nehéz volt, de sikerült, nagyjából. Legalább is bennem ez volt. Mint egy gyermek születését kísérném figyelemmel. Tavaly szeptembertől kezdve egészen május 18-ig. Sok munka és még több munka volt vele, illetve van vele. Remélem mindenki örömmel fogja hallgatni, hogy nem, csak a zene, a súlyos riffek, a lágy melódiák, könnyfacsaró cselló szoló, a szívbe markoló zongora, és a fantasztikus ének tetszik majd nektek, hanem a mondani valója is. Szeretnénk ezzel a koronggal hozzá tenni a nagyszerű világhoz egy kis valamit, amit nem tudok megfogalmazni, de remélem értitek. Azt hiszem az a lényeg, hogy épüljetek belőle és a javatokra váljon.

Utóirat a vájt fülűeknek: Igen, lehetett volna sokkal jobb is, sokkal pontosabb is, de ennyire futotta 8 nap alatt a stúdióban. A következő jobb lesz :)

Isten áldjon!

2007.Április. 17.
Alfonz